Gondolta volna, hogy Budapesten már az 1920-as években elektromos járművekkel is dolgoztak a postások? Vagy hogy Európában elsőként nálunk motorizálták a levelek és csomagok kézbesítését? Járműtörténeti érdekességek Mátyás királytól napjainkig.
Kissé messziről futunk neki a mai poszt témájának, méghozzá egészen 1485-ig megyünk vissza az időben. Ekkor történt, hogy (miután Mátyás király Bécsbe tette át székhelyét) megindult Budáról a két város között a rendszeres kocsi-posta szolgáltatás.
Ehhez persze megfelelő járművekre is szükség volt, amelyek a kor műszaki színvonalához képest gyorsan és könnyen tudtak haladni (jellemző, hogy ekkoriban 5 mérföldenként volt megálló Bécs és Buda között).
Ekkor indult hatalmas fejlődésnek az egyébként megállóként is szolgáló Kocs községben kifejlesztett könnyűszerkezetes utazó szekér. A kor egyik nagy találmánya mai szemmel nézve persze messze volt a kényelmestől, hiszen fedetlen, vesszőből font kosara közvetlenül a tengelyen nyugodott, rugózása gyakorlatilag nem volt és a kereke is elég könnyen tört, viszont gyors volt és könnyű.
Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy ez a kevés olyan magyar találmány egyike, amely idegen nyelveken is magyar nevén honosodott meg (németül Kutschen, angolul coach, spanyolul coche, olaszul coccio, lengyelül kocz, de még a svédek is kusknak hívják).
A következő nagy ugrás a XIX. század végén következett be, ekkor már benzinnel hajtott járműveket (például a következő képen látható, Csonka János tervezte triciklit) használtak. A modernizálást részben a kényszer szülte, ugyanis a posta lovait járvány tizedelte. A végeredmény: 1900 novemberében Budapest belvárosában már 21 tricikli gyűjtötte a leveleket – Európában egyébként elsőként.
Már a két világháború között megjelentek a fővárosban a villamos hajtású úgynevezett elektromobilok, amiből a Posta 1927 és 1931 között összesen 35 darabot vásárolt.
Persze mai szemmel nézve ezek elég bumfordi darabok, viszont a célra tökéletesen megfeleltek. A töltést úgy oldották meg, hogy az Egressy úti Járműtelepen berendeztek egy állomást. A masszívnak kinéző autók tényleg azok is voltak, hiszen még az 1960-as években is közlekedett belőlük néhány Budapesten. (Lásd a nyitóképet.)
A járműveket persze időről időre át is alakították, ami néha (hogyan is fogalmazzunk finoman?) sajátos végeredményt hozott, mint azt a következő képen látható AMG autóbusz és a Szabolcs fantázianevű motor (hivatalosan: csomagszállító motorkerékpár) is bizonyítja.
Napjainkban visszatérőben vannak az elektromos autók, a Posta egy ideig - főként a belvárosi forgalomban - használt ilyen járműveket is, amelyek a 40 km / óra sebességre voltak képesek.
