Kinek ne futna össze a nyál a szájában, ha egy gusztusos tál paprikás csirkére, mézes süteményre vagy egy érett gyümölcsre gondol? Ha már múltkor a sztárszakácsok kapcsán érintettük a gasztronómia témáját, akkor a témában nem hagyhatjuk figyelmen kívül a magyar bélyegfelhozatalt sem. A finom ételek az esetek legnagyobb részében a szem számára is gyönyörködtetőek, így nem csoda, hogy a bélyegkiadásból sem maradhattak ki.
A bélyegeken 1954 óta már több változatban megjelentek az ételek, élelmiszerek. Volt, hogy egyszerűen az alapélelmiszerek: zöldségek, gyümölcsök voltak láthatók, máskor művészi formában, festményeken volt nyomon követhető, akár jelzésértékűen a magyar gasztronómia. (1954-ben és 1986-ban gyümölcsök, 1964-ben magyar barackfajták)
Szinyei-Merse Pál Majális és Csók István Keresztpapa reggelije című képén az étkezés központi szerepet foglal el. Hiszen Színyei festményén a mezőn piknikező fiatalok a leterített abroszokon feltálalt ételek és bor körül ülnek, így az étel szó szerint az „események” középpontjában kap helyet, mintegy szervezi a képet. Ahogy Csók István festményén is, amely egyszerre portré a joviális keresztapáról, de csodálatosan megkomponált csendélet is a fonott kaláccsal, kancsóval.
2004-ben karácsonyi bélyegen kapott helyet a mézes sütemény és 2005-ben jelent meg a fent említett paprikás csirkés Európa-bélyeg, amelynek láttán az ember legszívesebben azonnal hozzálátna az ebédhez.
2011-ben, 2012-ben és 2014-ben Magyarország kultúrfloráját bemutató bélyegsorokon szintén helyet kaptak a gyümölcsök. Méghozzá nem is akármilyenek: 2011-ben a nyári fontos almát és a macskafej vajkörtét, 2012-ben a pándi meggyet és a kécskei rózsabarackot, 2014-ben a besztercei szilvát és a tahi szamócát örökítették meg. Pándi meggyből 2009-ben ország tortája is készült.
A sorból nem maradhat ki a paprikaillatú bélyeg. A pirospaprika a magyar gasztronómia egyik legemblematikusabb, leghíresebb összetevője, így igazi különlegesség, hogy az illatát is érezni lehet a bélyegen.
