Mindenki ismeri az érzést, amikor egy nagyon fontos küldeményt vár, ellenben sehogy sem tud otthon lenni abban az időpontban, amikor a postás érkezik. Vagy hosszabb ideig nyaral, külföldön tartózkodik, mi ilyenkor a teendő?

Kinek ne futna össze a nyál a szájában, ha egy gusztusos tál paprikás csirkére, mézes süteményre vagy egy érett gyümölcsre gondol? Ha már múltkor a sztárszakácsok kapcsán érintettük a gasztronómia témáját, akkor a témában nem hagyhatjuk figyelmen kívül a magyar bélyegfelhozatalt sem. A finom ételek az esetek legnagyobb részében a szem számára is gyönyörködtetőek, így nem csoda, hogy a bélyegkiadásból sem maradhattak ki.

Nem egyszer csenget nálunk egy kedves úriember a zöld autóval, aki ráadásul kérésre a délutáni órákban hozza a csomagot. Az embert akkor is izgalommal tölti el egy ilyen küldemény érkezése, ha nem meglepetés, ami benne van, hiszen ilyenkor csúcsosodik a „vadászat” izgalma, ilyenkor kaphatjuk a kezünk közé a netes áruházban levadászott árut, amit eddig csak virtuálisan tehettünk magunkévá.

Pénteken forgalomba kerülnek az amerikai posta által kibocsájtott bélyegek, amelyeken sztárséfek kaptak helyet. Érdekes jelenség kicsúcsosodásának tűnik ez a bélyegsor. Az utóbbi évtizedekben egyes szakácsok, főzőműsorok házigazdái olyan ismertségre tettek szert, mint a színészek. A főzés mint tevékenység, pedig a receptek és a gasztroblogok áradatával szintén mintha a mindennapok rutinjából „szeretne” kitörni.

A munkáltatók már nem csak az Erzsébet Utalványforgalmazónál szerezhetik be a cafeteriaként szolgáló utalványokat, hanem 2200 postán is.

A Finn Posta egy merészet lépett, és a megrendelésekből úgy tűnik sikert aratott. A Touko Laaksonen vagy Tom of Finland képei alapján készült bélyegeket ugyanis 178 országból rendelték meg, nagyrészt még mielőtt hétfőn hivatalosan piacra dobták.

Ugyan egyre több egyéb lehetőség van a közüzemi díjak és egyéb fizetni valók befizetésére, ma is sokan mennek a postára, hogy kiegyenlítsék a sárga vagy fehér csekken lévő kötelezettségeket. Nyilván nem véletlen, hogy a számlák 80 százalékát még mindig csekken fizetik be az emberek. Egyrészt, posta mindenhol van, másrészt a befizetésről azonnal kapunk igazolást, hiszen a csekkszelvény nálunk marad, harmadrészt nem kell bajlódni a számtalan szolgáltató számtalan alternatív befizetési módjával, ehhez társuló kódokkal, rosszul működő, átláthatatlan online felületekkel. És persze azt is meg kell említeni, hogy a szokásaink rabjai vagyunk, tehát ha valaki megszokta, hogy csekken fizet, az nehezen vált másra. No és persze az utóbbi időkben jelentősen drágítottak a bankok is a számlacsomagokon, így nem csoda, ha nem kapkodnak az ügyfelek utánuk, maradnak inkább a jól bevált, öreg sárga csekknél.

Ha igazán át akarjuk élni a retro életérzést, akkor nem is kell mást tenni, mint feltenni egy igazi bakelit lemezt a lemezjátszóra, akinek még van ilyen. Ahogy a tű végigszántja a lemez barázdáit az utánozhatatlan. Erre a nosztalgiára erősített most rá a Svájci Posta, amely kiadott egy valóban lejátszható bélyeget, amely a bakelitlemezeknek állít emléket.

Veterán motorokról hoz ki alkalmi bélyegsort a Magyar Posta. Az igazán szép járgányok a Maróti Motorkerékpár-gyűjtemény darabjai. Az alkalmi borítékon pedig egy különleges motoros tricikli képe látható, amivel Európában először a Magyar Királyi Posta gépesítette a levél- és csomagszállítást.

A Holokauszt emlékévében különleges jelentősége van a zsinagógákat bemutató, a Magyar Posta által 2008-ban elindított sorozat két újabb darabjának. A héten mutatták be a mádi és a miskolci zsinagógák bélyegképeit.