Aki kevéssé tájékozott a témakörben, nem is gondolná, hogy egész hálózata van a mail artnak, vagyis a postai vagy küldeményművészetnek. Bármi tartozhat ehhez a művészeti megnyilatkozáshoz, ami befér egy borítékba, és attól kezdve válik művészeti alkotássá, hogy fel is adják.
BananaPost '89 artistamps by Anna Banana, 1989
Leggyakrabban persze képeslapról, bélyegről, kollázsról, újrahasznosított képről, bélyegről vagy bélyegzőről van szó, de lehet a küldemény akár zene vagy költészet is. A művészek postázzák egymásnak az alkotásokat, és időnként „összehívnak” egy-egy nagyobb tematikus kiállítást. Azonban általában kerülik a hivatalos megjelenéseket, így a galériákat, múzeumokat vagy művészeti vásárokat, mert úgy vélik, ez a művészek egyenlőségét veszélyezteti, így alkotásaik elsősorban a „Hálózaton” keresztül terjednek, ahogy ők hívják magukat. Illetve a modern technológiának köszönhetően ma már az interneten alkotnak digitális hálózatokat.
Egyes vélekedések szerint már Kleopátra azon cselekedete, hogy egy szőnyegbe csavarva küldette el magát Julius Caesarnak is mail artnak tekinthető, vagy akár performance művészetnek, de a „viccet” félretéve a postai művészet gyökerei az 1960-as évekre, Ray Johnson New York-i fluxus művészhez vezethetők vissza, aki a művészet elüzletiesítése ellen lépett fel kék nyomatos leveleivel, amelyeket ingyen kézbesített a posta.
A küldemények kezdetben egyszerű rajzok, bélyegzett képek voltak, valamint instrukciókat tartalmaztak a címzettnek, hogy mit tegyen a küldeménnyel. Eleinte tulajdonképpen művészek közötti játékos levelezés, kapcsolattartás volt. Johnson számára éppen azért volt érdekes, mert eléggé egyértelmű korlátokat szabott a kifejezésmódnak, amivel kísérletezni lehetett. Aztán persze egészen komoly alkotások is kikerültek a borítékokból vagy megjelentek a borítékokon: egyedi bélyegek, szignóként használt bélyegzők vagy akár maga a festett boríték.
Egyik emlékezetes megjelenése a mail artnak Ben Vautier műve a „Postás választása”, egy képeslap volt, mindkét oldalán különböző címzéssel. Az 1980-as években több esemény – kiállítás és kongresszus – is foglalkozott a témával, de ez nem feltétlenül tett jót neki, ugyanis törést okozott a művészek egymáshoz való viszonyában.
Egy neves magyar mail art művész Galántai György alkotása
Ugyanakkor a nem hivatalos hálózatokban továbbra is virágzott a küldeményművészet. Ahogy az egyik képviselője, Anna Banana hangsúlyozta, épp az benne a jó, hogy nem kell ott lenni személyesen, az alkotás úgyis kommunikál a címzettel.
A növekvő postaköltségekkel a művészek egy része átköltözött a webre, ahol frissiben szélesebb körben is közzéteszik művészetüket, ugyanakkor vannak, akik továbbra is a borítékban érkező meglepetést preferálják.
(A képek forrása: Wikipedia)
