Volt-e élet a bélyeg előtt?
Ki emlékszik már azokra az időkre, én biztosan nem, de alighanem más blogolvasó sem. Arról már olvashattak itt korábban, hogy az első bélyeg Nagy-Britanniában 1840-ben született meg, a híres Penny Black, de akkor mi volt előtte?
Például levéltitok már biztosan, ugyanis már a 18. században rögzítették törvényben a védelmét. Úgyhogy, aki nem lenne vele tisztában, bizony, nem csak csúnya, hanem büntetendő dolog megsérteni!
1752-ben Nagyszombaton (Tyrnau) adták fel azt a levelet, amin először található helynévbélyegző. Ezt a levelet már a Mária Terézia által meghonosított postajárat a delizsánsz szállította. Ezek rendszerszerűen jártak, először Bécs és Pozsony, majd Bécs és Buda, Bécs-Temesvár-Nagyszeben útvonalon. Így további helynévbélyegzők jelentek meg, például Debreczin, Tokay.
A kezdeti bélyegzők az egységes szabályozás híján különféle formájú, alakú és színű változatokban készültek, és mivel rajzolatuk teljesen a postamester fantáziájára volt bízva, postamesteri bélyegzőknek nevezzük őket. E bélyegzők ritkasági foka a postakezelési jelzések mellett nagymértékben meghatározza a bélyeg előtti levelek pénzben kifejezhető értékét. Akkor még a levél feladásának díjának egyik felét a feladó fizette, a másikat az, akihez a levél megérkezett.
A kétsoros, fent helynevet, lent hó és nap dátumot tartalmazó bélyegzőket csak 1840 után rendszeresítették. Közben megérkezett a kolera is Magyarországra. A járvány Indiából indult az 1800-as évek elején, majd 1830 környékén bejutott Magyarországra is. Az embereken kívül a postai küldeményeket is meggyanúsították a betegség terjesztésével, így a leveleket is ellenőrzőpontokon állították meg. Megszurkálták és ecetes gőzben fertőtlenítették őket, amelyik levél ezt átvészelte igazoló pecsétet kapott. Ezek lettek az úgynevezett „kolera levelek”. Hét különböző fajta bélyegzőt használtak erre a célra, az ilyen pecséttel ellátott, ma fennmaradt levelek igen értékesek.
Az első magyar bélyegterv
Az 1848-49-es szabadságharc filatéliai szempontból is fontos volt, mert ekkor születik meg végül a bélyeg elődje Magyarországon, a postajegy. Ez a grafika, ami Than Mór munkája, később „Kossuth-bélyeg” néven vonult be a filatélia történetébe, ugyanakkor az nem tudható, hogy hivatalosan megrendelték volna.
Az első magyar bélyeg grafikájának rajza minden kétséget kizáróan a 2 forintos címleten szereplő címer közeli rokona. Mivel ezek nyomtatása 1848 június-júliusában történt, a grafika elkészülése pedig a papír szélén látható tolltisztító rajzok között szereplő 1848. VII. 3-i dátum szerint szintén pont erre az időre tehető, nincs kizárva az összefüggés ebben a vonatkozásban sem.
A grafika fekete tusrajz, de benne volt az utasítás, hogy hogyan legyen majd a címer a nemzeti színekkel kiegészítve a nyomdában. Az első bélyeg tervein a magyar középcímer látható, az erdélyi címerrel kiegészítve. Ugyanis a bélyeg a harcok kitörése és a szabadságharc bukása miatt végül nem készült el.
Hogy egyáltalán létezett, arra 1924-ben figyeltek fel újra. Akkor írt először Jászai Emánuel János a „Kossuth postajegy tervezetéről”. Az csak jóval később, 1943-ban, derült ki, hogy az eredeti rajz is a birtokában van. Ugyanis apósától kapta családi örökségként. Felesége ugyanis a tervek elkészülésekor a nyomdában dolgozó Urschitz Jakab unokája volt.
A grafikát Urschitz egy Petőfi kötet lapjai között őrizte haláláig, ebből vette elő Jászai apósa, mikor ajándékba adta át leendő vejének. Az elkészült egyképes eredeti véset nagy valószínűséggel osztrák katonák zsákmánya lett. Ez az eredeti Than Mór tusrajz ma a Bélyegmúzeumban található. Amely szegélyén a fiatalember szerelem és szabadság iránti hevületének is jelét adta.
Európában a lovas bélyegző, a cavallino volt a bélyeg előtti „divat”. Tulajdonképpen ezekkel a bélyegzőkkel előre bérmentesítették a levelet, ezt a szerepet vette át aztán a bélyeg.
