A bélyeg egy olyan egyszerű, szó szerint aprócska dolognak tűnik, az ember el sem tudja képzelni, mi mindent ki lehet hozni ebből az eredetileg alapvetően praktikus célra létrejött dologból. Ma már azonban, amikor mindennél annyira fontos, hogy interaktív legyen, mozogjon, szóval valami pluszt nyújtson, a bélyeg sem lehet ez alól kivétel. A technológia fejődésével a bélyeg is lehet színes, szagos, hangos, fából vagy éppen vasból készült.
Ezekre a különlegességekre nézzünk most néhány példát, ami nem csak a szenvedélyes gyűjtőket foghatja meg, hiszen nekik enélkül is bélyeg a bélyeg, hanem azokat is, akik alig figyelnek a levél sarkában lévő kis matricára. Így ha küldünk egy levelet, akár eszünkbe juthat, hogy a bélyeggel is egyénivé, emlékezetessé, különlegessé tehetjük a küldeményt, ha egy kis figyelmet fordítunk erre az apróságra.
A világ postaigazgatásai szemmel láthatóan szinte versengenek egymással, hogy minél vonzóbb bélyegeket adjanak ki, és ebben a versenyben a Magyar Posta nemhogy nem marad le, de kifejezetten az élbolyban szerepel. Lássunk néhányat a legfurcsábbak közül!
Illatos bélyeg
Az első illatos bélyegeket, 1973-ban, Bhutánban gyártották, rózsát ábrázolt a kép, és természetesen ehhez alkalmazkodott az illat is. Meglepő módon, halványan még ma is érezhető. Aztán legközelebb a 2000-es években lett divat az illatos bélyeg, méghozzá a parfümkereskedelem egyik központjában, az Ausztráliához tartozó, Norfolk-szigeteken gyártották, ebből a bélyegből jázmin illatozott. Szlovákiában a 2010-es húsvéti bélyeg kapott rozmaring illatot.
Oroszország gyümölcsös bélyegeinek kölcsönzött gyümölcsillatot, Új-Kaledóniában és Brazíliában pedig kávéillatért lehet dörzsölgetni a bélyegeket. Brazíliában egyébként elsőként az erdőtüzek, az égő fa „illatával” próbálkoztak, ami kétségtelenül figyelemfelhívó környezetvédelmi szempontból, a szaghatás azonban nem biztos, hogy egyértelműen kellemes.
Azonban nem hagyjuk a dolog ennyiben, nem maradhatnak ki a sorból a fűszerek sem, és Magyarországon mi lehetne emblematikusabb ebben a témában, mint a paprika. 2012-ben, a 85. Bélyegnap emlékére paprikaillatú bélyeget bocsátott ki a Magyar Posta. Egynémely fent említett esetben nem csoda, ha a kedves vásárló szívesen bele is kóstolna az illat nyomán a bélyegbe.
Megenném…
Ha már itt tartunk, akkor a sorból nem maradhat ki a csokoládé, honnan máshonnan, mint Svájcból. Persze a csokis bélyeget sem lehet megenni, bármilyen megtévesztő is a térhatású technikával elkészített, ráadásul csoki illatú bélyeg, aminek a szegélye egy felbontott szelet csokoládé összegyűrt fóliáját idézi. Ezt a terméket a franciák is megirigyelték, így annak 400. évfordulójára, hogy az édesség megjelent Franciaországban, étcsokis bélyeggel rukkoltak elő.
A belgák sem maradhatnak ki a sorból, 2013-ban, odáig jutottak a tökéletesítésben, hogy végre megérkezett az íz is. Eddig csak szaglászhattunk, de a csokoládéaromával készült bélyeget, ha megnyaljuk (az enyvbevonatot, ami kakaóolaj hozzáadásával készült), felszabadul a csokis íz.
Különleges anyagok
Szintén a svájciak készítettek évgyűrűket ábrázoló bélyeget, vajon miből? Fából, egészen különleges technológiával. Vékony fafurnérlemezt használtak, az alapanyagot 14 darab százhúsz éves fenyőfából nyerték. Portugáliához hasonlóan Ecuador bélyege is, a táj jellegzetes növényéből, puha parafából készült.
Magyarországon a halasi csipke lett az ihletadó. Az 1964-es változaton az ujjbegyünkkel kitapinthatjuk a csipke mintázatának finom ráncait. 2002-ben dombornyomástól váltak még plasztikusabbá a halasi asszonyok kézimunkái az újabb csipkebélyegeken. A svájci posta azonban ennél is tovább ment: valódi hímzett bélyeget adtak ki 2000-ben, de ez utóbbi már nem is nyomdában, hanem valódi textilüzemben készült. Géppel hímezték a különleges darabokat. A gép egyszerre 340 hímzőtűvel dolgozott, percenként és hímzőtűként kétszáz öltést tett meg. A szövött bélyeg olyan népszerű lett a gyűjtők körében, hogy hamarosan a névérték tízszereséért sem lehetett már kapni.
2012-ben a Magyar Posta Zrt. a 85. Bélyegnap tiszteletére hasonló filatéliai ritkaságot, exkluzív kalocsai mintás hímzett bélyeget bocsátott forgalomba. Maradjunk még egy kicsit Magyarországon, a vas és acél valaha volt országában. A magyar alumíniumipar 1955-ben ünnepelte születésének 20. évfordulóját. Erre az alkalomra kellett – politikai akaratnak engedelmeskedve – elkészíteni a magyar ezüstnek is nevezett fémből gyártott bélyeget, amely akkori nevén a Rákosi Mátyás – később Csepel - Vas- és Fémműveket ábrázolta. Hosszas kísérletezés után végre sikerült a festéket stabilizálni a 0,09 milliméter vékonyságúra hengerelt fémfólián, de a hátulja nem vette föl a ragasztóanyagot. Így aztán kézi munkával kellett mind a 114 ezer példányt fölkasírozni papíralapra, hogy a postaforgalomban is használható legyen.
Az információkért köszönet a Bélyegmúzeumnak.
