Sokszor van alkalmunk rádöbbenni, hogy a posta és szolgáltatásai tényleg mindenhol ott vannak, s mindenre hatással tudnak lenni. Jó példa erre a levélregény, ami külön műfaj az irodalomban.
Ki ne ismerné a levélvárás bosszantó és kíváncsisággal teli állapotát? Persze az e-mailek korában a hagyományos levelek száma jelentősen visszaesett, de egy kézzel írott, személyes levél varázsa semmivel sem pótolható, hát még ha szerelmes gondolatokat, titkokat tolmácsol a borítékba rejtett üzenet?
A világirodalom leghíresebb levélregényeit mindannyian ismerjük. Ez a fiktív levelekből álló regényműfaj attól különleges, hogy maga a levélforma vagy esetleg naplórészletek válik a történet fő szervezőelvévé. Meghitt hangvétel, erős szubjektivitás jellemzi, részletesen élhetjük bele magunkat a szereplők lelkében zajló folyamatokba. Legismertebb alkotások például Goethe tollából Az ifjú Werther szenvedései, vagy Kármán Józseftől a Fanni hagyományai. De írt ilyet Rousseau, Hölderlin, s Montesquieu is.
Ez a kimért, szabályozott közlésforma leginkább a 18-19. század sajátja, de szerencsére manapság is divatos ez a forma, reneszánszát éli. Kortárs írók előszeretettel próbálkoznak ezzel a kreatív ötlettel, nem ritkán az internetes levélváltás vagy a csetelés spontaneitása mozgatja meg a szerzők fantáziáját. Mihail Siskin Levélregény című kötetében például egy férfi és egy nő szerelmeslevelei váltják egymást. A magától értetődőnek tűnő helyzet persze cseppet sem ilyen egyszerű: fifikás csavar van a történetben, érdemes elolvasni! De említhetnénk a dán írónő, Iselin C. Hermann izgalmas levélváltásokat tartalmazó kisregényét is: Expressz, ajánlott! című kötete szintén a vágyódás fázisait mutatja be lépésről lépésre két idegen között, akik szerelmét, vonzódását tényleg csak a levélváltás táplálja.
