Mit is írhatna az ember egy olyan előadóról, akinek a dalaira az esküvőjén vonult? Ugye nem várható el, hogy objektív legyen? Szerencsére egy blogposzt esetében ez nem is kívánalom, úgyhogy előre jelzem, hogy Frank Sinatra születésének 100. évfordulója alkalmából megjelent bélyeg kapcsán igenis elfogult leszek.
Nem csoda, hogy az énekes színészt már életében is nemes egyszerűséggel csak úgy emlegették: A Hang, s talán sokan nem is tudják, hogy amikor olyan dalokat dúdolnak, mint a Love and Marriage, a New York, New York, a Strangers in the Night vagy a My Way, akkor nagy Sinatra-slágereket énekelnek. Nem mindegyik volt a saját dala, de ő is énekelte ezeket, illetve bizonyos esetekben ő tette őket emlékezetessé.
Nem véletlen, hogy nyolc Grammy-díjat, három Oscart, és több Golden Globe-ot is nyert a sokoldalú énekes, színész. A portrét ábrázoló bélyegek Berta Ágnes grafikusművész tervei alapján készültek.
A nagy slágerek és a rivaldafény ellenére Sinatra karrierje igencsak hullámzó volt: de még az 1970-80-as éveket is koncertezéssel töltötte. 1980-ban szerepelt utoljára filmben (1953-ban játszott a Most és mindörökkében, amiért a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar szobrocskát vihette el. A legaktívabb a filmvásznon a 60-as években volt.)
1994-ben életművéért Grammy-díjat kapott. 1995-ben jelent meg utoljára a nyilvánosság előtt. Több mint 70 nagylemezt és 300 kislemezt hagyott hátra. Halála után pedig számos válogatás-lemezt jelentettek meg tőle.
