Életünk része a sárga csekk

2014. szeptember 16. postar

Ugyan egyre több egyéb lehetőség van a közüzemi díjak és egyéb fizetni valók befizetésére, ma is sokan mennek a postára, hogy kiegyenlítsék a sárga vagy fehér csekken lévő kötelezettségeket. Nyilván nem véletlen, hogy a számlák 80 százalékát még mindig csekken fizetik be az emberek. Egyrészt, posta mindenhol van, másrészt a befizetésről azonnal kapunk igazolást, hiszen a csekkszelvény nálunk marad, harmadrészt nem kell bajlódni a számtalan szolgáltató számtalan alternatív befizetési módjával, ehhez társuló kódokkal, rosszul működő, átláthatatlan online felületekkel. És persze azt is meg kell említeni, hogy a szokásaink rabjai vagyunk, tehát ha valaki megszokta, hogy csekken fizet, az nehezen vált másra. No és persze az utóbbi időkben jelentősen drágítottak a bankok is a számlacsomagokon, így nem csoda, ha nem kapkodnak az ügyfelek utánuk, maradnak inkább a jól bevált, öreg sárga csekknél.

csekk.jpg

De nézzük meg egy kicsit a csekkbefizetés történeti oldalát, hogyan és mint bonyolódott a pénzforgalom, ami lehetővé tette, hogy a postán keresztül intézhesse a lakosság a pénzügyeit, a különböző intézményekkel, ne öt helyre, csak egyre kelljen szaladgálni.

A csekk a pénzforgalomban már az 1950-es éveken megjelent, volt sárga átutalási postautalvány, amit a lakosság, meg zöld, amit a vállalati befizetésekhez használtak. De lendületet igazán az 1970-es években kapott, amikor elindult a lakás- és egyéb hitelezés. Az átutalási postautalvány három részből állt: Tőszelvény (ez a központi feldolgozás után a Posta irattárában maradt); Értesítés (ez a banki elszámolások mellékleteként került továbbításra); Feladóvevény (a befizetőnél maradt a teljesítés igazolására).

Ebben az időszakban még egy-két hétbe is beletelt a sárga postautalványok feldolgozása. Ezeket a Posta központilag dolgozta fel. A zöld utalványokat a Nemzeti Bank dolgozta fel és utólag egyeztette a Postával.

A technika fejlődésével, a számítógépek megjelenésével a számlatulajdonosok ügyfeleik adatait kódolták és ezek a kódok megjelentek a sárga postautalványokon. A Posta kifejlesztett egy adatfeldolgozó rendszert és bevezette a „Számítógépes átutalási postautalvány”-t. A bizonylat formája megegyezett a sárga átutalási postautalvánnyal, tartalmilag azonban az ügyfél neve címe mellett már megjelent a postautalvány kibocsátója számára megfejthető ügyfélazonosító kód, így megkülönböztetésként piros csíkkal lett ellátva az értesítő szelvény, ebből adódóan a köznyelv inkább piros csíkos átutalási postautalványnak nevezte. Itt már 3-5 nap volt az átfutási idő.

A Magyar Posta 1994-ben eldöntötte, hogy a bizonylat feldolgozást korszerűsíti. Kifejlesztette a „Készpénzátutalási megbízást”, amit 1996. január 1-i fordulónappal bevezetett. A korábbi egy-két hetes átfutási idők helyett a számlavezető bankok 2 munkanap múlva jutottak a befizetett összegekhez. A vállalati befizetésekre a Posta bevezette az „Expressz Készpénzátutalási megbízást”, amely egy munkanapos átfutási idővel biztosította a befizetett összeg számlára telepítését.

A termék sikerét jelzi, hogy évente átlagosan több mint 200 millió csekket fizetnek be az ügyfelek.

A bejegyzés trackback címe:

https://posta.blog.hu/api/trackback/id/tr956703339

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.