Elfelejtettem feladni a képeslapot!

2014. augusztus 21. postar

Az igazat megvallva az emberek nagy része, köztük én is, manapság kevés levelet vagy üdvözlőkártyát küld. Ez alól azonban kivétel az utazás ideje, amihez szinte kötelezően jár, hogy amerre járunk, onnan küldünk képeslapot, így megosztva az út élményét, a képek által pedig szépségét is családdal, barátokkal, ismerősökkel. Külön bónusz, ha helyi bélyeg is kerül rá, nem csak egy sima pecsét. Ráadásul a képeslap azon kevés alkalmak egyike, amikor az ember fia vagy lánya még kézzel ír.

montazs.jpg

Persze lehet okostelefonon fotókat is küldeni, valahogy azonban mégis megmaradt a szokás a barátok egy bizonyos körével, hogy küldünk egymásnak lapot. Nem egyszer előfordult már velem, hogy körültekintően kiválogattam a rendelkezésre álló kínálatból az adott személyre szabott képeslapot, aztán jól elfelejtettem feladni nyaralás alatt. Majd erre esetleg itthon döbbentem rá, mert kiestek az aktuális könyvből, vagy éppen a címeket felejtettem magammal vinni. Ilyenkor sajnos, az autentikus bélyeg és pecsét már szükségszerűen lemarad, és feledékenységem miatt kicsit szégyenkezve küldöm szét a lapokat hazaérkezés után.

Így itthon egész kis gyűjteményünk alakult már ki a világ számos részéről érkezett képeslapokból. Egy időben még montázst is készítettem belőlük, üveg alá, a falra. Ugyan a hátukra írt szöveg így „elveszett”, mégis remek dolog ránézni a képre, közben bebarangolni gondolatban a világot, akkor is, ha mi magunk nem jártunk éppen arra.

Gyerekkoromban gyűjtöttem a képeslapokat, amelyek akkor még jóval nagyobb mennyiségben érkeztek, a család ismerősei küldték a szüleimnek, aztán bekerültek a gyűjteménybe. Abból a párból, ami még megvan, egész kis nosztalgiautazást lehet tartani a 70-es, 80-as években, a lapokon megírt személyes élményeken, helyeken keresztül. Ilyen megosztásokat időnként a közösségi oldalakon is lehet találni, amikor az ember tulajdonképpen semmit nem tud már a régi lap küldőjéről vagy címzettjéről, mégis érdekes eljátszani a gondolattal, hogy a kézírás, a kép, a szöveg alapján vajon milyenek lehettek azok az emberek, akik elküldték egymásnak a lapokat.

Arról nem is beszélve milyen üdítő változatosság, amikor a postaládából egy képeslap esik ki számlalevél helyett.

A bejegyzés trackback címe:

https://posta.blog.hu/api/trackback/id/tr486623223

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.