A múlt héten a postások és az ügyfelek kapcsolatát illusztráló képekből szemezgettünk az amerikai Smithsonian National Postal Museum flickr oldaláról. Most egy kicsit a postai járművek „evolúcióját” bemutató fotók között nézünk szét, amelyek fejlődése egyre szélesítette és egyszerűsítette a levelek és csomagok kézbesítését, akár egyre nagyobb tömegben, nehezen elérhető területekre is.
Persze postások ma is gyalogolnak, de már több mint egy évszázaddal ezelőtt is igyekeztek minél többfajta járművet a szolgálatukba állítani, hogy a kézbesítés gyorsabb és egyszerűbb legyen. Természetesen az egyik legkézenfekvőbb közlekedési eszköz a lovaskocsi volt akár két, akár négy keréken.
Vidéki levélszállító megáll egy postaláda mellett Massachusettsben
Néha az egész postahivatal négykerékre került és házhoz ment az ügyfeleknek, hiszen nem minden településen volt állandó posta. Az 1905-ös képen egy Minnesotában rendszeresített postakocsi látható, amely nem csak a küldeményeket kézbesítette, hanem bélyegeket, borítékot, egyéb postai termékeket is lehetett a postástól venni, valamint pénzes utalványokat is be lehetett váltani, ki lehetett egyenlíteni.
Postahivatal négykeréken (1905)
Télen szánnal oldották meg a levélszállítást. A kép 1910 körül készült. Egy női postás a lovasszán hajtója. Havas területeken a szán mint szállítóeszköz elengedhetetlen volt a kézbesítők téli munkájához, de csak második jármű volt, így beszerzése nemegyszer anyagi gondot okozott a kézbesítőknek, akiknek erre saját zsebből kellett áldozniuk.
Alaszkában pedig a kutyákat fogták a szán elé, amikor a szükség úgy hozta. A legzordabb téli időszakokban csak a legszükségesebb postát szállították ki, ami nem fért a szánra, annak várakoznia kellett tavaszig, hogy elérjen a címzetthez.
Az autó megjelenése a postai kézbesítést, csomagszállítást is forradalmasította, bár az első motoros járművek még nem mindenki szemében jelentettek egyértelműen hatékony megoldást. Egy vidéki kézbesítő épp a hivatalos fotósnak pózol autójával, (1905.) amelyet a központi postai irányítás is próbált promotálni mint alternatívát a lovaskocsik helyett. Ezek közlekedésére azonban a vidéki utak gyakran még nem voltak alkalmasak.
Egy izgalmasan módosított Ford T modell, amelyet kifejezetten a postásoknak fejlesztett ki a cég, a téli közlekedéshez. Az első kerekeket sítalppal helyettesítették, a hátsókat pedig lánctalpakkal kötötték össze.
Természetesen a postavonatok is nagyon fontos szállítási eszközök voltak nagyobb távolságokon. Felpakolják a küldeményeket a „postahivatal” vagonba. (1925.)
Az első rendszeresített légipostajárat készülődik induláshoz Washingtonban, 1918-ban, a Jenny nevű kétfedelű repülővel.
Az autók később természetesen győzedelmeskedtek a lovaskocsik és szánok felett. Erről tanúskodik az 1947-es kép is a postaautóról.
Vagy 1950-ből a csomagszállító teherautóról. Ezt az autót kifejezetten csomagok kézbesítésére tervezték, levelet nem szállított. A II. világháború után megnövekedett a csomagrendelések mértéke, egyre többen rendeltek különböző termékeket postán keresztül.
1954-ben egészen érdekes háromkerekű járgányokat kezdett használni az amerikai posta. Ezeket egy washingtoni karácsonyi parádén vonultatták fel. A felvonulást vezető kis kocsit Rudolf, a piros orrú rénszarvas „jelmezébe” bújtatták.
