Ha emlékeztek még rá, nemrég írtunk a QR kóddal zenélő Verdi és Wagner bélyegekről. Ezen évforduló nyomán gondolta úgy a Bélyegmúzeum, hogy bemutatja, hogyan is fűzhető egybe a két téma, vagyis a zene és a bélyeg. Ebből lett a bélyegrapszódia.
Persze ne akarjuk áttekinteni a teljes zenetörténetet, de ahogy már eddig is, különlegességeket és érdekességeket érdemes felkutatni a klasszikus zenét „illusztráló” bélyegeken. Nem is gondolná az ember, mennyi minden bújik meg egy ilyen apró dolog mögött. Egy rapszódiához méltóan szabad az asszociáció, elindulhat a fantázia, ami kapcsolatot teremt a bélyegek között.
Megjelennek Liszt Ferenc, Beethoven és a világ himnuszai. Azonban egy zenéről szóló kiállítás nem maradhat zenei aláfestés nélkül, így a Wagner- és Verdi-ívhez hasonlóan több bélyeget meg lehet szólaltatni a rajta található QR kóddal. Így az élmény egyszerre szól a fülünknek és a szemünknek.
Már középkori egyházi zenekultúránk momentumai is fölbukkannak bélyegeinken, de ahogy a zenetörténeti összefoglaló munkákban is egyre vaskosabbak az időben hozzánk közelebb eső periódusok fejezetei, ugyanezt érzékelhetjük a filatéliában is.
A legkorábbi megörökített motívum Lehel kürtje, amely levelezőlapon látható, a hangját pedig a Magyar Rádió felvételeiből szólaltatják meg, ami szintén meghallgatható a kiállításon. Meglepő módon egy szék is szerepelhet a zenei témájú bélyegek között. Hogy hogyan? Bár eredetileg bútortörténeti sorban adták ki, de nem akárki, hanem gróf Esterházy Pál széke látható a bélyegen, aki mint tudjuk nagy zenerajongó és mecénás volt, így kötődik a tematikához. Az ő udvarában vendégeskedett Haydn, akinek portréja szintén látható.
Persze a hangjegyeket és kottákat mintázó bélyegek sem maradhatnak ki a bemutatóból. Szintén meglepő érdekesség, hogy a korcsolya is megjelenik, méghozzá Kodály Zoltán mellett, hogy miért? Jó, ha tudjuk, neki köszönhető, hogy ma zenére mutatják be kűrjüket a sportolók. A magyar sport első világbajnokának, Kronberger Lilinek javasolta Kodály, hogy esztétikus mozdulatait élő zenére adja elő az 1911. évi világbajnokságon. Az ő sikere egyben az ötlet „világszabadalmát” is jelentette. Azóta nincs műkorcsolya-verseny muzsika nélkül.
A legtöbb bélyeg magyar emberről, Liszt Ferencről született, nem egy külföldön is, és az első zenei személyiség volt, aki már a bélyeggyártás kezdetéhez nagyon közel megjelent. Ahogy Bartókot is megjelenítették Afrikában, Ázsiában és Európa más országaiban is. Persze a zene szentélyei sem maradhatnak ki a sorból, így a Zeneakadémia, a Mátyás-templom, az Operaház. Aztán van még zenei világtörténelem, persze csak részletekben, híres karmesterek, például Jean Baptiste Lully. Ő volt az első, aki karmesteri minőségében „üzemi baleset” áldozata lett. A Napkirály, XIV. Lajos kedvenc házi szerzője még nem kis pálcával, hanem egy nagy bottal ütötte a taktust, s egyszer véletlenül alaposan a lábára koppintott, hogy kiserkedt a vére. A seb elfertőződött, s vérmérgezés vitte el a barokk opera egyik nagy bajnokát.
Még nem szóltunk a hangszerekről, melyek olykor legnagyobb virtuózaikkal együtt jelennek meg. Például még afrikai bélyegeken is megjelenítették az egész muzsikáló Mozart-családot. Vagy az egyik lengyel miniszterelnököt, Jan Ignacy Paderewski ugyanis egyben világhírű zongoraművész volt. Aztán megint megjelenik a technológia is, ugyanis láthatjuk azokat a bhutáni lemezbélyegeket is, amikről már korábban írtunk.
Aki pedig elmegy megnézni a Bélyegmúzeum Bélyegrapszódia című kiállítását, az még sok egyéb érdekességre fényt deríthet a zene és a bélyeg összefüggéseit illetően.
Az információkért és a képekért köszönet Bélyegmúzeumnak.
